Az alkotók többségének ősei a Keresztelő Szent János Bratovstina hagyományait őrző szőlőmunkások voltak, vagy részt vettek a Szent János templom 1751-es barokk templommá építésében, amelyhez Dalmáciából szakemberek érkeztek. Ez a kis horvát-dalmát csoport erős közösséggé kovácsolódott, túlélve a háborúkat, a filoxéra járványt, a szegénységet, a magyarosítást és nyelvvesztést, valamint az ötvenes évek jugoszlávosítását. Sokan közülük elhagyták már a szamárhegyi közösségi teret, ám mai utódaik visszatérve gyökereiket kutatják.
Ez a mai különleges jelenség azonban azt mutatja, hogy az emberek újra felfedezik a hagyományok iránti vágyat és a régi városkép megőrzésének akaratát. Ezek az értékek táplálják a szentendrei horvát-dalmát művészeket.
A dalmát hangulatról a budapesti Horvát Hagyományőrző Együttes tagjai gondoskodnak, a szentendrei Horvát Nemzetiség Önkormányzat pedig, a megnyitóra érkezőket egy kis szentendrei dalmát kóstolóval lepik meg, hogy ne csak a képek, hanem a zene és az ízek is örömet szerezzenek.
A kiállítás megtekinthető március 25-étől április 12-ig a Croatica kiállító termében 1093 Budapest, Lónyay u 18/b munkanapokon 9-től 16 óráig.
Szeretettel várjuk!
Kiállítók művészek:
Pistyúr Imre szobrászművész, aki Munkácsy-díjas és származása révén egy régi szentendrei családból származik. Csobánkán született, ahol soknemzetiségű környezetben nőtt fel. Autodidakta művész. Műveit számos kiállításon mutatta be Magyarországon, Európában és az Egyesült Államokban is. Egyik kiemelkedő bemutatkozása Ivan Lovrencsics horvát festőművésszel közös kiállítása volt 2003-ban a budapesti Várszínházban. Szobrainak sajátos megjelenítése az embert helyezi a középpontba, és hisz abban, hogy munkássága által a kövek által hordozott időtlen üzenetet közvetíti. Azt vallja, hogy munkája egy párhuzamos világot teremt, ahol a valóság minden aspektusa jelen van az ábrázolásban.
Gabriella Dokmáni-Pistyúr festőművész, aki 2018 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Anyai ágról horvát-dalmát származású. Már gyerekkorában a szentendrei környezet inspirálta és ösztönözte alkotói hajlamát. Kezdetben selyemfestményeket készített, majd áttért az olaj- és akrilfestészet világába. Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be munkáit Magyarországon és külföldön egyaránt. Festményeiben a táj és az ember groteszk, kissé elvont, pozitív értelmezésben jelenik meg, egyedi stílusban. Véleménye szerint: "A vászon az alkotás kapuja. Az ábrázolás végtelen lehetőségeket nyit meg."
Zarubay Bence képzőművész Szentendrén nőtt fel az Új Művésztelepen. Grožnjanban töltött nyári szünetei nagy hatással voltak rá, ahol különböző stílusú és kifejezésmódú művészek gyűltek össze. Itt olyanokkal találkozott, mint "Togy" Jozef Todjeras horvát művész, akinek unokája, Diana ma is Grožnjanban kerámikázik. Zarubay 2014 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. Művészete a montázsolt, egymásra rajzolt témák által felvetett formák és új metszéspontok hálózatáról szól. Az utcarészletek és mindennapi dolgok kiemelése, keretbe illesztése, átdolgozása izgalmas eredményekhez vezethet.
A Benkovits család tagjai, akik büszkén vallják horvát-dalmát identitásukat, közöttük az idősebb György (sz. 1912, megh. 2000), ifjabb György (sz. 1950), valamint Balázs (sz. 1975) és Bálint (sz. 1979) alkotásaikat most először mutatják be együtt ezen a kiállításon. Az ügyes naiv faragó dédapa, a közösség egykori vezetője, hagyatéka által a művészi alkotás családi hagyománnyá vált, amit most már a dédunokák is folytatnak. Négy generáció, négy különböző látásmód, amely most látható lesz a kiállításon, legalább néhány kép formájában.
